Monthly Archives: június 2016

Bemenni a csőbe?

Published by:

Mindannyian kerülünk nehéz kommunikációs szituációkba, sőt vannak kimondottan csapdahelyzetek is. És ahol lehetőség adódik behúzni bennünket a csőbe, biztosan feltűnnek olyan “élelmes” vállalkozók is, akik meglátják ebben a fantáziát. Üzletileg, vagy irányítási vágy által vezérelve… lényegében mindegy.

Példa:

Zoltán hölgyismerősével vacsorázik, este 9 órakor egy étteremben. Megjelenik a virágárus lányka, kezében gusztusos kosárral, kosarában keményre tartósított rózsaszálakkal. Odalép Zoltánhoz, és felteszi a kérdést: – Megajándékozza egy szép rózsaszállal az úr a gyönyörű hölgyet?

A rózsaszál háromezer forint. Mert így van kitalálva. A hölgyismerős tekintete Zoltánra szegeződik. Zoltán pedig választhat:

a) Megvásárolja a rózsaszálat a hölgyismerősnek, felesleges költségbe veri magát. A hölgy örül a rózsaszálnak, de talán sajnálja is Zoltánt, hogy “bepalizták”. Zoltán örül, hogy nagyvonalú lehetett, de egyúttal “baleknek” is érzi magát.

b) Elküldi a virágárust, nem vesz virágot. A hölgyismerős ezt teljes mértékben megérti, vagy részben megérti, azonban esetleg ott motoszkál a kellemetlen érzés, hogy lovagja sajnálta a pénzt virágra. Nem kapott virágot. Zoltán örül, hogy nem hagyta bepalizni magát, de kicsinyesnek érzi magát.

Természetesen nem vagyunk egyformák, így nem biztos, hogy a példában felvetett érzelmi reakciók születnek, azonban nyilvánvaló, hogy a virágárus története a lehúzásról szól, azaz arról, hogy egy szál virágot tízszeres áron értékesítsenek számunkra.

Az azonban nagyjából mindegy, hogy itt most udvarlás, közeledés zajlott Zoltán és a hölgyismerős között, esetleg üzleti megbeszélés, vagy az idős nagynénivel megbeszélt találkozó zajlott éppen. Férfi + nő + virág kérdésben nincs pardon 🙂

Zoltán számára a lehetőség: venni/nem venni.

A csapda pedig az, hogy elhiszi: kommunikációsan is azon a sínpáron kell mozognia, amelyet lefektettek számára.

Tegyük fel, hogy Zoltán átállítja a váltót:

Virágárus: – Megajándékozza egy szép rózsaszállal az úr a gyönyörű hölgyet?

Zoltán: – Bankkártyával is lehet fizetni?

Virágárus: – Sajnos azzal nem.

Zoltán erre széttárja a karját, majd a virágárus távoztával rákacsint a partnerére. Nem hagyta csőbe húzni magát. Persze, ha éppen udvarol, akkor a helyében én bizony kirendelném a pezsgőt a hölgy tiszteletére… Gáláns, és nem balek.

De keményebben is átállíthatjuk a váltót, különösen, ha már a hangulat is igazán kedvező az ilyesmihez:

Virágárus: – Megajándékozza egy szép rózsaszállal az úr a gyönyörű hölgyet?

Zoltán: – Tudja, mi vegetáriánusok nem teszünk ilyet. (És nyugodtan visszatér stroganoff bélszínjéhez.)

A kellemetlen kérdések kezeléséhez Brian Tracy az Önbizalom növelésével kapcsolatos egyik előadásában három módszert ajánl:

  • a hallgatást,
  • a törött lemez technikát,
  • a halasztást.

Az elsőhöz annyit, hogy érdemes észben tartanunk az állítólagos Tatiosz állítólagos, ám nagyon találó mondását: “Nem kell mindent kimondani… Nem kell mindent megkérdezni… Nem kell mindenre válaszolni.

Nyilvánvaló, hogy a válasz hiánya viszonylag durva reakció, amit csak megfelelő metakommunikációval javaslok alkalmazni. Virágárus lány esetén pl. a két kifelé fordított tenyér megmutatásával, enyhe fejrázással, fejcsóválással. Jelentése: hagyjon már békén bennünket ezzel a hülyeséggel…

A törött lemez  technika nem más, mint egy lakonikus válasz ismételgetése.

A: – Szeretném, ha végre nyilatkozna, hogy megvásárolja-e tőlünk az üdülési jogot?

B: – Nem látok ebben fantáziát, nem is akarok erről többet beszélni.

A: – De…. (további érvelés)

B: – Értem amit mond, azonban nem látok ebben fantáziát, nem is akarok erről többet beszélni.

(és így tovább)

A halasztás nagyon kényelmes és udvarias technika, ugyanakkor vigyáznunk kell, nehogy azzal járjon, hogy csak nyújtjuk a problémát.

A: – Szeretném, ha végre nyilatkozna, hogy megvásárolja-e tőlünk az üdülési jogot?

B: – Erről egyelőre nem tudok nyilatkozni, még át kell gondolnom a dolgot.

A: – Mikor kereshetem?

B: – Adja meg a telefonszámát, majd én hívom, ha úgy döntök, hogy érdekel.

A: – A jövő hét második felében alkalmas lenne folytatnunk ezt a beszélgetést?

B: – Ahogy már mondtam, adja meg a telefonszámát, majd én hívom, ha úgy döntök, hogy érdekel.

Ebben az esetben a halasztást a törött lemez-technikával kombináltunk, először időt kértünk, ami halasztás, utána pedig törött lemez-technikával ragaszkodtunk hozzá, hogy hozzánk kerüljön az irányítás.

Természetesen a szituációk sokfélesége leírhatatlan, és a panelszerű megoldási módok nem mindig és mindenütt alkalmazhatóak, azonban a saját eszköztár kialakításához, finomításához talán segítséget jelenthetnek.

Szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos Meta-tréningemet!

 

 

 

Amivel nem kérdezünk

Published by:

A korábban néhány példával felvillantott Meta-modellben nem tesszük fel a “Miért?” kérdést.

Ennek az az oka, hogy a “Miért?”-re általában hosszadalmas válaszokat kapunk, mentegetőzést, önigazolást, és ezek jóformán semmit nem változtatnak a helyzeten. A Meta-modell a jelentéseket tisztázza, ezzel kapukat nyithat meg, új területeket tárhat fel a szellemi térképen.

Azonban ettől függetlenül is bárki beláthatja, hogy a “Miért?” kérdésnek, pláne a megfelelő hangsúly esetén, erőteljes számonkérő íze lehet, de a szövegkörnyezettől függően bírálatnak, vagy noszogatásnak is felfogható.

Nézzünk példákat:

“Miért nem hagyod ott azt a szörnyű állást?”

Lehetséges alternatívák:

“Mi tart vissza a munkahely-változtatástól?”

“Mi történne, ha keresnél egy másik állást?”

Amíg az első kérdésfeltevést akár úgy is megélheti a kérdezett, hogy “piszkálják”, és egy rövid, durva elutasító választ ad, ugyanúgy előfordulhat, hogy hosszadalmas mese következik a nemszeretem munkahely történetéről, munkatársairól, szokásairól, a kérdezett félelmeiről és reményeiről. Olyasmi, amit Ő már ezerszer végiggondolt.

A második kérdésre azonban egyértelműbb válasz adható.

Lássuk:

1)

A: – Mi tart vissza a munkahely-változtatástól?

B: – Várom az igazi, nagy lehetőséget.

A: – Elmesélnéd, hogy miként néz ki egy igazi, nagy lehetőség?

Lám-lám. A jelen kínjai helyett a jövő alternatívái felé fordultunk. Innét már kibontható egy reális jövőkép, ami lehet, hogy éppen a beszélgetés közben körvonalazódik, a tényleges változás első lépcsőjeként.

2)

A: – Mi történne, ha keresnél egy másik állást?

B: – Akkor talán elmúlna a gyomorfekélyem.

A: – Az csodálatos lenne. Mi tart vissza ettől a lépéstől?

B: – A fenébe is: semmi. Megyek, megnézem az álláshirdetéseket.

Ebben a kissé idealizált kimenetű társalgásban az 1)-es megoldást bolondítottuk meg egy kicsit, és az eredmény megint csak mozgásba hozta az eseményeket. Az 1)-es verziónál akár azt is megkérdezhetjük, hogy miként érzi majd magát, amikor elnyeri azt a másik, áhított állást? Milyen lesz a nézése és a járása… 😉 a légzése és tartása, stb. – A viccelődés ellenére, ezek az élményszinten dolgozó módszerek komoly lehetőséget rejtenek az előrelépéshez, azonban már túlmutatnak a kommunikáció kérdéskörén.

 

Meggyőződésem, hogy a “Miért?” kérdést a Meta-modell alkalmazásán kívül is hasznos óvatosan alkalmazni.

Egy munkahelyi példa:

A)

Főnök: – Miért késtél el már MEGINT?

Munkatárs: – Elnézést, a gyerek leöntötte kakaóval a ruháját, azt ki kellett cserélni, de nem volt vasalt, úgyhogy ezt is meg kellett oldani, és aztán vasúti sorompót kaptam, és azután egy kukásautó elállta az utat, és…

B)

Főnök: – Látom, ezúttal sem értél be pontosan.

Munkatárs: – Elnézést, többször nem fordul elő.

Nos, melyik a kellemesebb mindkét félnek? 🙂 Melyik segít megőrizni a személyes méltóságot, és ami ezzel jár: a lojalitást és a munkakedvet?

 

Másik:

A)

Férfi: – A feleségem elhidegült tőlem…

Tanácsadó: – Mit gondol miért hidegült el Öntől a felesége?

Férfi: – Azért mert…. (10 perc beszéd a problémákról).

 

B)

Férfi: – A feleségem elhidegült tőlem…

Tanácsadó: – Megkérdezhetem, hogy pontosan mit ért azon, hogy elhidegült Öntől a felesége?

Férfi: – Mostanában nem vár meg a vacsorával.

Kis turpisság, hogy itt most ismét a Meta-modell alkalmazása történt, és bár nyilvánvaló, hogy a házasságot nem egy mikrosütő beszerzése fogja megmenteni, remélhetőleg azonban ezen példák segítenek megérteni, hogy az NLP mesterei miért nem szeretik minden esetben a miérteket? 🙂

 

Szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos Meta-tréningemet!

A szirének hangja

Published by:

Robin Prior és Joseph O’ Connor felfogása szerint három alapvető “hang” határozza meg cselekedeteinket:

  • a genetikai (ösztönös)
  • a kondicionált (tanult)
  • az intellektuális (mérlegelő)

Ezek mintegy “kórusban énekelnek”, és sok-sok tényező mellett önismeretünk határozza meg, hogy melyik lesz adott esetben a “domináns hang” döntéseink meghozatalakor.

Viszonylag jól elképzelhető, hogy valamire vágyom, mondjuk egy nagy torta behabzsolására. Az már kérdéses lehet, hogy ez a falánkság az ösztönvilágomból ered, vagy kora (és nagyrészt elfelejtett) gyermekkoromban azt tanultam, hogy a táplálék, vagy konkrétabban az édesség = szeretettel. Az már egyértelműen kondicionált, hogy a falánkság nem éppen erény, inkább mértékkel kellene a tortának nekilátnom, netán másokat is megkínálni belőle. Az intellektuális hang pedig alighanem azt mondja, hogy “Öreg, nézzél már bele a tükörbe, kell neked plusz másfél kiló túlsúly? Egészséges ez? Nem bizony. Maradj egy szeletnél…”

Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ezek a “szirénhangok” akkor válhatnak problémaforrássá, ha valamelyikük tartósan egyeduralomra tesz szert, átveszi az irányítást, elnyomva a többit.

Azonban nem a fenti teóriát szeretném boncolgatni, hanem a “kondicionált hang” kapcsán a Meta-modell egy újabb szerkezetét bemutatni. Vannak ugyanis olyan viselkedési szabályok, amelyekről úgy tudjuk (hisszük), hogy nem szabad (nem lehet) megszegni őket. Két típusát ismerjük: a szükségességet és a lehetőséget kifejező modális operátorokat.

A fenti bevezetőt abban az előfeltevésben írtam, hogy a kondicionálás (azaz felnőtté válásunk) során számos olyan előfeltevés “égett belénk”, hogy ezt vagy azt nem lehet, képtelen vagyok rá, lehetetlen megtennem. (A lehetőség modális operátorai.)

A: – Tudom, hogy nem kellene kölcsönadnom a fűnyírómat a szomszédnak, de nem viselkedhetek udvariatlanul vele.

B: – Mi történne, ha visszautasítanád?

A: – Nem kérné ismét el.

Tehát ilyenkor azt firtatjuk, hogy Mi történne, ha mégis… És esetleg kiderül, hogy nem túl sok. 🙂

 

A szükségesség modális operátorai esetében feltételezünk egy kimondatlan szabályt, amelyet követnünk kell. Kéne, nem szabad, kötelező, tilos…

A: – Sietnem kell, hogy a főnököm előtt beérjek a munkahelyemre.

B: – Mi történne, ha nem tennéd meg?

A: – Akkor ő érne be korábban.

A: – Gondolnom sem szabad arra a lehetőségre…

B: – Mi történne, ha mégis megtennéd?

A: – Ez érdekes kérdés, lehet, hogy kipróbálom.

 

A Meta-modell alapműve Richard Bandler – John Grinder: The Structure of Magic I-II.

Természetesen a “kérdezés művészetéről” a magyar nyelvű NLP-irodalomban is lehet olvasni, az általam bemutatott példáknál jóval bővebben és strukturáltabban.

A tanulság: egy jó kérdés felér ezer válasszal 🙂

Végezetül szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos tréningemet!

 

 

 

 

 

 

Hűség-önismeret

Published by:

Az önismeret a sikeres kapcsolatok elixírjének egyik domináns összetevője. Robin Prior és Joseph O’ Connor az NLP és párkapcsolatok című remek könyvében egy figyelemre méltó gyakorlatot ismertet a hűséggel kapcsolatos értékrendünk jobb feltérképezéséhez.

Mindössze papír és ceruza kell az idézett kérdések megválaszolásához 🙂

  • Milyen magatartást tanúsít Ön, amikor azt mondja magáról, hogy hűséges?
  • Milyen magatartásával bizonyítaná, hogy nem hűséges?
  • Melyikre figyel jobban a kettő közül?
  • A hűtlenség azt jelenti-e az Ön számára, hogy csókolózik valaki mással?
  • Vagy azt, hogy szeretkezik vele?
  • Vagy csupán azt, hogy szeretkezni szeretne vele, és ezen ábrándozik?
  • Kell-e valamit tennie ebben a másik kapcsolatban ahhoz, hogy a hűtlenségét bizonyítottnak tekintse?
  • Hűségben vagy hűtlenségben gondolkodik?
  • A gondolatok is számítanak, vagy csak a tettek?

Most gondoljon a partnerére!

  • Mit figyel a partnerében, amiből tudja, hogy hűséges?
  • Mit figyel a partnerében, amiből tudja, hogy hűtlen?
  • Melyikre figyel jobban a kettő közül?

Most, hogy mindkettőjük oldaláról megvizsgálta a kérdést, figyelje meg, hogy ugyanazokat a szabályokat alkalmazza-e a partnerére, mint önmagára?

Jó és eredményes munkát kívánok a fenti feladat elvégzéséhez! 🙂

Call Now Button