Monthly Archives: november 2016

Hűség-stratégia

Published by:

Allan és Barbara Pease négy stratégiát kínál a félrelépések elkerülésére:

“1) Mindig a társunk legyen a legfontosabb! Az olyan kapcsolatoknál, amelyekben az egyik, vagy mindkettő számára a karrier, az üzlet, vagy a gyerek a fontosabbak, erősen megnő a viszonyok kockázata. Az előbbiekben felsoroltak is fontosak, de sose engedjék, hogy az első helyet foglalják el az életükben.

2. Legyenek olyan dolgok, amelyekről kizárólag ketten tudnak! Ne avassanak be másokat olyan magánügyekbe, amelyeket nem beszéltek meg társukkal.

3. Naponta beszéljenek egymással! Azokban a párkapcsolatokban, ahol a felek időt szakítanak rá, hogy naponta beszélgessenek, nagy biztonság uralkodik, és kicsi az esély a hűtlenkedésre.

4. Kerüljék azokat a helyzeteket, amelyeknek viszony lehet a vége! Óvakodjanak minden olyan körülménytől, amely átmenetileg felkeltheti érdeklődésüket más iránt. Ez nem azt jelenti, hogy gond van a kapcsolatukkal, amit el kell titkolni; csupán arról van szó, hogy tartózkodniuk kell a kísértő helyzetektől.”

A fenti tanácsok érdekesek, bár nézetem szerint inkább a felszínt érintik, sőt némi kis ellentmondást is érzek a szerzőpáros biológiailag – hormonálisan determinált modelljében vázoltakhoz képest is. Mindazonáltal nagy igazság, hogy társunk fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, tehát az érzelmi elhanyagolás, a folyamatos odafigyelés hiánya zökkenőket okozhat a párkapcsolatban, és a hiány (különösen, ha a felek nem néznek szembe közösen és őszintén ezzel a hiánnyal) előbb-utóbb máshol kereshet kiegyenlítést.

Párkapcsolati tanácsadói tevékenységem során azt tapasztaltam, hogy amennyiben leírja a “félrelépő” fél, hogy a harmadik személyben mit szeretett, a lista kísértetiesen megfelel annak a vágy-katalógusnak, amelyet hiába várt és remélt a társától, legyen az kedvesség, figyelem, bármi más, ami fontos egy kapcsolatban.

Úgy gondolom, hogy a 4. pontnak a párkapcsolat válsága, elakadása, gyengülése esetén van jelentősége. A “megcsaláshoz” vezető utat számos esetben hármasban, sőt akár négyesben “kövezik ki.” Ennek megfelelően, a továbblépéshez, a kapcsolat gyógyulásához a megbocsátás, a megbocsátás elfogadása mellett minden szereplő részéről a saját, legalább részleges felelősségének felismerése is szükséges.