Category Archives: erőszakmentes kommunikáció

A taszítás kódjai

Published by:

Marshall B. Rosenberg kimutatott olyan kommunikációs tényezőket, amelyek kifejezetten az együttérzés ellen hatnak. Ezekre az “életidegen kommunikáció” kifejezést használta.

Néhány azok közül, amelyeket főbb tényezőként azonosított:

  1. Morális ítéletek.
  2. Összehasonlítás.
  3. A felelősség tagadása.

A morális ítéletek tekintetében felhívja a figyelmet annak az értékítéletektől való eltérésére. Az értékítéletben az életünk során fontosnak tartott dolgokat hangsúlyozzuk ki, például, hogy tisztességesnek kell maradnunk, az őszinteség jó dolog, stb.

A morális ítélet már egy második lépcső. Ekkor olyan személyek fölött ítélkezünk, akiknek a magatartása nem illeszkedik a mi értékítéletünkhöz. A másik ekként “gazfickó”, “hazug”, stb. Az ilyen ítélkezés helyett a tények precíz körülírása javíthat a kapcsolatok (és az egész közösség) működésének minőségén.

Nem azt mondjuk tehát, hogy az illető “gazfickó”, hanem azt, hogy sorra megkárosította üzletfeleit, kibújik a gyermektartásdíj fizetése alól, stb.

Nem azt mondjuk, hogy “hazug”, hanem azt, hogy többször tapasztaltam, hogy nem a valóságnak megfelelő állításokat fogalmazott meg, olyanokat mondott, amelyek a későbbiekben nem bizonyultak helytállónak, stb.

(Párkapcsolati tanácsadóként alkalmazott módszerem kicsit hasonlít erre, amikor kérem, hogy az “anyós” helyett mondja a sérelmét panaszló fél a házastársa édesanyjának a keresztnevét, ezzel elkerülve, hogy a konkrét tapasztalati tények mellett valamiféle az elnevezéshez kapcsolódó negatív mellékzöngét is belehozzunk a kommunikációba.)

Rosenberg szerint a másik ember elemzése és véleményezése valójában saját igényeink és értékeink kifejezése.

Az összehasonlítás csapdája abban áll, hogy egy ideálisnak gondolt (az adott közösség vagy a médiák által annak minősített) mintához mérjük magunkat vagy másokat, így önértékelésünk realitása kérdésessé válik. Akár arról lesz szó, hogy erőnkön felüli erőfeszítéseket teszünk azért, hogy az adott tulajdonságot (gazdagság, szépség, stb.) próbáljuk mutatni, akár arról van szó, másokat hasonlítunk egy számunkra preferált képhez, és ennek alapján ítéljük meg őket… nos mindegyik eset romboló hatású az emberi kapcsolatok minőségére.

A harmadik tényező főként családi vagy szervezeti szocializáció következménye: azon feltevésünk, hogy valamit így vagy úgy “kell” cselekedni, és ez bizonyos szinteken akár az emberiesség rovására is mehet. “Nem segítek neki, magára vessen, ha már ilyen hülye volt…” “Parancsra tettem…”

Ugyancsak az együttérzés akadályaként fogalmazza meg Rosenberg azt, amikkor vágyainkat követelés formájában határozzuk meg. Nyíltan vagy burkoltan büntetéssel, szemrehányással fenyegeti azt, aki ezen követeléseknek ellenáll. Rémes példa erre a gyakorlatból az az anya, aki rendetlen gyermekeit “anyagyilkosnak” nevezve próbálja akaratát keresztülvinni, ami a bűntudatkeltésnek egészen patologikus példája.

(folytatjuk)

 

Erőszakmentesen kommunikálni

Published by:

Az elkövetkező néhány bejegyzésben a dr. Marshall B. Rosenberg által kifejlesztett, úgynevezett erőszakmentes kommunikáció (EMK) bemutatását célozom meg. A módszer atyjának mottója: “Az életemet együttérzéssel akarom feltölteni, olyan áramlást elindítani köztem és mások között, amely egymás szívből jövő megajándékozásán alapszik.”

Az EMK-modell lényege:

  • A konkrét történés, amit megfigyelünk, és ami hatással van a környezetünkre.
  • Hogyan érezzük magunkat azzal kapcsolatban, amit megfigyeltünk.
  • A szükségleteink, értékeink, vágyaink amelyek a megnevezett érzéseket kiváltották.
  • Azok a konkrét cselekedetek, amelyeket az életünk gazdagabbá tétele céljából kérni óhajtunk. (A szavak ablakok vagy falak c. könyvből.)

A lényeg tehát egy folyamat, amelynek során odafigyelünk arra, ami történt, tegyük fel, hogy valaki nem a megfelelő stílusban szól hozzánk. Ilyenkor általában az a reakció, hogy “visszavágunk”, mintegy “csípőből tüzelve”, vagy méregtől fortyogva elhagyjuk a szituációt. Az EMK alkalmazása során ez esetben veszünk egy mély levegőt, és lefuttatjuk magunkban, hogy pontosan mi történt. Lehetséges, hogy arra jutunk, hogy a minket bántóan megszólító személy eleve zaklatott lelkiállapotban van, de arra is juthatunk, hogy a szituációból adódóan félre is érthetett valamit, stb.

Ugyancsak odafigyelünk a saját érzéseinkre. Ez az előző példa esetén lehet harag, megbántottság, félelem.

Azonosítjuk a szükségleteinket, értékeinket, vágyainkat, amelyek az előbbi érzést kiváltották. Ez mondjuk a tisztelet, megbecsülés, méltányosság iránti igény.

A válaszreakciónkban nem a visszavágás jelenik meg, hanem annak a megfelelő módon való kifejezése, amit ezek az igények indukálnak.

Rosenberg könyvének irodalomjegyzékében nem szerepelteti Virginia Satir nevét, mindazonáltal bizonyos hasonlóságokat vélek felfedezni Satir vágy/elvárás/észlelés/jelentésadás/érzelem/megküzdés/viselkedés folyamatával, amellyel “lényünk” leírható.

Az EMK tehát olyan kommunikációs formának tűnik, amely a valós történés pontos meghatározásán, az azzal kapcsolatos érzéseink tisztázásán, az érzések mögött húzódó szükségleteink, elvárásaink, vágyaink feltárására alapított hiteles visszajelzést nyújt a másik félnek, az egész kommunikációt indulatvezérlés helyett egy letisztult és empatikus folyamatba ágyazva.

Ennek részletkérdéseit mindenképp érdemes alaposabban szemügyre vennünk a következő bejegyzésekben.