Category Archives: interakció

Lotyogás helyett…

Published by:

A kudarcba fulladt társalgás (üzleti megbeszélés, randi, stb.) gyakori oka az, hogy arról beszélünk, ami nekünk fontos, és nem arról, ami a másik felet érdekli.

Ugyanez érvényes lehet egy üzleti levélre, vagy hirdetésre, amelyben kiemelésekkel élünk.

Nemrégiben halálosan unatkoztam egy cégvezetővel folytatott beszélgetésen, melynek során a cégvezető rendkívül hosszan és részletesen mesélt a cége történetéről, megbízhatóságáról, de alig-alig a tényleges kínálatáról, az árakról, vagy az egyéb teljesítési feltételekről.

Mivel a szolgáltatásuk fontos volt számomra, ezért türelmesen, bár kissé elgyötörten kivártam, amíg szóhoz jutok, így aztán azt is megtudtam, amire kíváncsi voltam. Az eredmény: bár üzleti kapcsolatba szeretnék kerülni vele, hiszen kedvező dolgokat mondott, egyelőre gyűjtöm az erőt ahhoz, hogy újra szóba álljak vele 🙂

 

Nézzük meg tehát, hogy miben hibázott:

– Önmagáról és a cégéről beszélt (amit a szakirodalomban nárcisztikus ömlengésnek is neveznek), ezzel lényegében menekülési reflexeket aktivált bennem,

– A lényeget hagyta elsiklani, ami bosszantó volt,

– A hosszú, és terjengős kommunikációjával nem kímélte az időmet, tehát tapintatlannak is gondolhattam,

– És végül a legrosszabb: nem kérdezett meg engem, a potenciális vásárlót arról, hogy valójában mire van szükségem, és azzal kapcsolatban mik az elvárásaim.

 

Egy sikeresebb, számomra vonzóbb tárgyalási stratégia így nézett volna ki:

– Rövid (pár perces) bemutatkozás: mióta vannak a piacon, fontosabb referenciák,

– Udvarias érdeklődés a vásárlói elképzeléseimről, elvárásaimról,

– Visszacsatolás az általam elmondottakra, a szállítási feltételek és a várható együttműködés gyakorlati részét is érintve,

– Általános és nyitott kérdés a cégemmel kapcsolatos jövőképemről. Udvariasan, hogy tolakodásnak ne tűnjön, de tényleges érdeklődéssel,

– Pozitív visszacsatolás az előbbire kifejtett gondolataimra, ezzel egyfajta személyes kapcsolatot is megalapozva.

 

Amíg az első verzió több mint egy órát vett igénybe, a második verzió harminc percben letárgyalható lett volna.

Jegyezzük meg: semmit (magunkat se) tudjuk úgy “eladni”, ha a saját fontosságunktól nem látjuk a megrendelő fontosságát 🙂

Interakció

Published by:

Virginia Satir terápiás gyakorlatában különös figyelmet szentelt az interakció kérdésének.

Ennek során kiemelten vizsgálta a következőket:

  1. Pontosan mit észlelünk?
  2. Milyen jelentést tulajdonítunk az észlelésnek?
  3. Milyen érzelmeim kapcsolódnak a jelentéshez?
  4. Milyen érzelmeim kapcsolódnak a jelentéshez kapcsolódó érzelmekhez?
  5. Milyen védekezésmódokat alkalmazok?
  6. Milyen szabályaim vannak a dolgok értelmezésére?

Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy mondjuk Peti meg szeretné fogni Zsófi kezét, ugyanis elérkezettnek látja erre a pillanatot. Amit pontosan látunk, az a következő: Péter Zsófi felé nyúl, megfogja a kezét, Zsófi pedig kihúzza a tenyerét a fiú kézfogásából.

Péter ennek azt a jelentést tulajdonítja, hogy Zsófi visszautasítja a közeledését.

Tegyük fel, hogy Péter ezzel kapcsolatban csalódottságot érez.

Tegyük fel, hogy Péter csalódottságához a visszautasítottság, az értéktelenség érzése kapcsolódik.

Péter általában a kivetítés, a tagadás, vagy a figyelmen kívül hagyás reakciójával “védekezik.” Mondjuk az elsőt választja, és úgy dönt, hogy Zsófi egy buta liba, vagy flúgos, azaz értéktelen.

Mondjuk Péter a családból az engedélyhez kötöttség szabályát hozza magával, ebben az esetben további pontosítások nélkül lelép. Mivel a kivetítés folytán jó eséllyel a Vádló szerepébe helyezkedik, esetleg még mond is néhány felejthetetlen megjegyzést búcsúzóul. Az Okoskodó szerepe, vagy az Engesztelőé sem kecsegtet pozitív befejezéssel, az előbbi esetben szétokoskodja a randit. Utóbbi esetben pedig elkezd sűrű elnézéskérésbe és szabadkozásba bocsátkozni, azaz siránkozik, ami férfiatlan viselkedésnek hat, hiszen a hitelességnek nem tartalmazza a csíráját se.

Tételezzük fel, hogy Zsófi szinte észre sem veszi, hogy a kezének kiszabadításával mit indított el, és csak azt látja, hogy “bunkó” vagy “nagyképű” vagy “nyafogó” a srác, és gyorsan megszabadul tőle. Amivel Péter visszautasítottság-érzését alátámasztja.

Az interakció elemzésénél azonban kiderülhet, hogy Zsófinak minden randi alkalmával izzad a tenyere, ami rettenetesen zavarja. Ezért nem szereti, ha megfogják a kezét. Ez már régóta így van,  így lehetséges, hogy fel sem tűnik számára, hogy a randijainak ez az a pontja, ahol félremegy az ígéretesen indult találka.

A párkapcsolati problémák “kezelése” során jól alkalmazható elemzési módszert hétköznapjainkban is tudjuk alkalmazni. Mivel az eseményekkel szinte egy időben jelenik meg bennünk azok értelmezése, és az érzelmi folyamatok is, ezért érdemes hátrább lépnünk, és feltenni magunkban a kérdést: Pontosan mi is történt? Mit láttunk, mit tapasztaltunk?

Péter akár meg is jegyezheti: – Elvetted a kezed a kezemből… (Így, és nem pedig a számonkérő “miért” használatával!)

Mire Zsófi akár ezt is válaszolhatja: – Ne haragudj, nem szeretem, ha fogják a kezem.

Péter ebből már megtudhatja, hogy Zsófi általában nem szereti, ha a kezét fogják. Ha megállja, hogy a “miért” firtatása helyett esetleg azt kérdezze meg, hogy “Akkor átkarolhatom a vállad?”, vagy ösztönére hallgatva ekként cselekszik, nos, ebben az esetben valamennyivel több esélyt látok arra, hogy a pár szép óráknak néz elébe.

Nyilvánvaló, hogy ezer más megközelítés lehetséges, és az is, hogy nem szituáció-elemzésből áll az életünk, azonban jó szem előtt tartanunk, hogy ami nagyjából biztos, az az, amit látunk, az értelmezés és különösen az azt követő belső történéseink már mibelőlünk fakadnak. Ha tehát fáj, akkor talán jobb, ha nem a saját értelmezésünkhöz kapcsolódó érzelmekbe vetjük magunkat nyakig, hanem megfelelő kérdéstechnikával tisztázzuk, hogy mi is volt a látott dolog tényleges jelentése? Ha a tényleges jelentést elsőre jól értelmeztük, akkor az érzéseinket kell megvizsgálnunk, ami azonban már egy másik történet…

 

 

 

Call Now Button