Category Archives: NLP

Diszkrét “beolvasás”

Published by:

Meggyőződésem, hogy kapcsolatainkra nem hat fejlesztőleg, ha “jól beolvasunk” valakinek – no persze az se, ha szépen lenyeljük a mérgünket. Nos, ha a “kisördög” nem hagy nyugodni minket, és valakit szeretnénk alaposan leteremteni, vagy olyasmit mondani neki, ami személyes viszonyunkra (pl. főnök/beosztott, munkatárs, szomszéd) nem igazán hatna jól, de magunkban tartani mégsem szeretnénk a véleményünket, nos az ilyen helyzetek kezelésére alkalmas lehet az “idézőjeles közlés”.

Adott, mondjuk az a szituáció, hogy teli van a hócipőnk a szomszéddal, akihez az említett módszert alkalmazva ekként fordulunk: “Képzelje el szomszéd úr, ma reggel a buszmegállóban odajött hozzám egy pasas, és azt mondta: – Maga ütődött! Mit szól ehhez szomszéd úr? Mit tehet az ember, ha valaki azt mondja neki, hogy “Maga ütődött..”?

Az NLP atyjai, Richard Bandler és John Grinder a Békából királyfi című híres könyvükben hasonló példákat írnak, közöttük talán a legélesebb az a valószínűleg megtörtént eset, amikor az egyik szerző konferencia-előadást tartott egy általa elég nagy kritikával kezelt hivatás képviselőinek. Egyszerre csak közölte, hogy a hipnózis legnagyobb alakjáról, M. E.-ről mesél nekik egy történetet. Eszerint M. E. egy farmon szállt meg, ám nem igazán tudott aludni, mivel éjjel folyton-folyvást állati bőgést hallott. Kiment a ház elé, és az állatok köré sereglettek. M. E. körbenézett, és megjegyezte: – Marhák vesznek körül. 🙂 Mivel az előadó azzal kezdte, hogy mesét mond, a hallgatóság elfogadta ezt, túlnyomó többségükben észre sem véve, hogy jól “lemarházták” őket.

A módszer hátránya, hogy az efféle szövegelésből könnyen lemaradhatnak az idézőjelek, és egy igazi, durva veszekedésbe torkollhat a történet. Használatát tehát a magam részéről nem igazán javasolnám, ám érdekességként megosztom ezt az ismeretet, no meg végszükség esetére 😉

Szíves figyelmükbe ajánlom szeptemberi kommunikációs tréningemet:

A szavak mágiája – uraljuk kommunikációnkat

A szirének hangja

Published by:

Robin Prior és Joseph O’ Connor felfogása szerint három alapvető “hang” határozza meg cselekedeteinket:

  • a genetikai (ösztönös)
  • a kondicionált (tanult)
  • az intellektuális (mérlegelő)

Ezek mintegy “kórusban énekelnek”, és sok-sok tényező mellett önismeretünk határozza meg, hogy melyik lesz adott esetben a “domináns hang” döntéseink meghozatalakor.

Viszonylag jól elképzelhető, hogy valamire vágyom, mondjuk egy nagy torta behabzsolására. Az már kérdéses lehet, hogy ez a falánkság az ösztönvilágomból ered, vagy kora (és nagyrészt elfelejtett) gyermekkoromban azt tanultam, hogy a táplálék, vagy konkrétabban az édesség = szeretettel. Az már egyértelműen kondicionált, hogy a falánkság nem éppen erény, inkább mértékkel kellene a tortának nekilátnom, netán másokat is megkínálni belőle. Az intellektuális hang pedig alighanem azt mondja, hogy “Öreg, nézzél már bele a tükörbe, kell neked plusz másfél kiló túlsúly? Egészséges ez? Nem bizony. Maradj egy szeletnél…”

Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ezek a “szirénhangok” akkor válhatnak problémaforrássá, ha valamelyikük tartósan egyeduralomra tesz szert, átveszi az irányítást, elnyomva a többit.

Azonban nem a fenti teóriát szeretném boncolgatni, hanem a “kondicionált hang” kapcsán a Meta-modell egy újabb szerkezetét bemutatni. Vannak ugyanis olyan viselkedési szabályok, amelyekről úgy tudjuk (hisszük), hogy nem szabad (nem lehet) megszegni őket. Két típusát ismerjük: a szükségességet és a lehetőséget kifejező modális operátorokat.

A fenti bevezetőt abban az előfeltevésben írtam, hogy a kondicionálás (azaz felnőtté válásunk) során számos olyan előfeltevés “égett belénk”, hogy ezt vagy azt nem lehet, képtelen vagyok rá, lehetetlen megtennem. (A lehetőség modális operátorai.)

A: – Tudom, hogy nem kellene kölcsönadnom a fűnyírómat a szomszédnak, de nem viselkedhetek udvariatlanul vele.

B: – Mi történne, ha visszautasítanád?

A: – Nem kérné ismét el.

Tehát ilyenkor azt firtatjuk, hogy Mi történne, ha mégis… És esetleg kiderül, hogy nem túl sok. 🙂

 

A szükségesség modális operátorai esetében feltételezünk egy kimondatlan szabályt, amelyet követnünk kell. Kéne, nem szabad, kötelező, tilos…

A: – Sietnem kell, hogy a főnököm előtt beérjek a munkahelyemre.

B: – Mi történne, ha nem tennéd meg?

A: – Akkor ő érne be korábban.

A: – Gondolnom sem szabad arra a lehetőségre…

B: – Mi történne, ha mégis megtennéd?

A: – Ez érdekes kérdés, lehet, hogy kipróbálom.

 

A Meta-modell alapműve Richard Bandler – John Grinder: The Structure of Magic I-II.

Természetesen a “kérdezés művészetéről” a magyar nyelvű NLP-irodalomban is lehet olvasni, az általam bemutatott példáknál jóval bővebben és strukturáltabban.

A tanulság: egy jó kérdés felér ezer válasszal 🙂

Végezetül szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos tréningemet!

 

 

 

 

 

 

Értelmet a szavaknak

Published by:

A John Grinder és  Richard Bandler által kifejlesztett első minták egyikét Meta-modellnek nevezzük. Ők Fritz Perls és Virginia Satir neves terapeuták kérdezési módszereit modellezték.

Az elméleti alap az a feltevés, hogy a beszélt nyelv soha nem éri el a gondolkodás sebességét, változatosságát és érzékenységét. A beszélőben a mondanivalója mindig teljes és egész gondolatonként él. Azonban amíg a gondolatból kimondott közlés lesz, szükségszerűen kihagyunk abból, leegyszerűsítjük azt, általánosítunk.

A Meta-modell olyan kérdések sorozata, amellyel a nyelv törléseit, kihagyásait és általánosításait próbáljuk visszafordítani és tisztázni. A módszer segítségével információkat gyűjtünk, tisztázzuk a szavak, mondatok jelentését, azonosítjuk a kommunikációs partnerünk gondolkodásának korlátait. Kiderítjük, hogy valójában mit szeretne, hol szorít a cipője? Egy jó kérdés többet érhet ezer válasznál…

Ezen írásban a Meta-modell tipológiája szerinti “határozatlan főnevekre” hozok fel példákat.

A: – Az első héten elesett.

B: – Pontosan ki esett el?

A: – Nagyapám legkisebb testvére Isonzónál…

 

A kérdésfeltevés ilyen direkt módja azonban tolakodónak tűnhet, emiatt érdemes “párnáznunk”, amelynek legjelentősebb eszköze a megfelelő hangszín alkalmazása, azonban tompíthatjuk részleges vagy teljes ismétléssel (csatlakozás), vagy beágyazott kérdéssel.

Példa: B: – Ó. Elesett? Pontosan ki esett el?

Példa 2: B: – Megkérdezhetem, hogy ki esett el?

Most már világos, hogy nem Pistike esett el a játszótéren, nem kell semmit akadálymentesítenünk a lépcsőházban, ellenben egy ízes családtörténeti visszaemlékezésnek nézünk elébe.

Néhány további példa (párnázás nélkül):

A: – Az egész környéket kikészítette…

B:- Ki készítette ki a környéket?

A: – A kukásautó, a hajnali berregésével…

A: – Elkerülnek.

B: – Pontosan ki kerül el?

A: – A szomszéd, amióta kölcsönadtam neki tízezer Forintot.

A: – Lesz újabb.

B: – Pontosan mi?

A: – Ismertetés a Meta-modell további szerkezeteiről. 🙂

 

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

 

 

 

 

 

Metán nincs gáz, avagy a jelentés rendbetétele

Published by:

A: – Szeretnélek megkérni arra, hogy a személyi kölcsönömhöz írj alá készfizető kezességet!

B: – Nos… nem is tudom. Inkább nem.

A: – Nem bízol bennem?

A szituáció alighanem ismerős, sőt az efféle kérdésekre sok esetben kész válaszokkal rendelkezünk, karakán elvi hivatkozással, ügyes füllentéssel, őszinte és határozott elhatárolódással, stb.

A fenti példa arra szolgál, hogy egy tipikus manipulációs helyzetet bemutassak. Lényegében egy eldöntendő kérdést tettek fel nekünk: bízol, vagy nem bízol? Ennek a burkolt üzenete az is lehet, hogy amennyiben nem bízol, akkor bizalmatlan vagy, ami egy rossz tulajdonság, ráadásul némi érzelmi zsarolás is húzódhat ebben. Amennyiben pedig bízol, akkor az e legkevesebb, hogy felelősséget vállalsz értem.

Nem biztos, hogy jó irány azt mondani, hogy “Figyelj, én bízom benned, de….”

Egyébként is, ha emlékeznek még a “de” szócskával kapcsolatban leírtakra, azaz arra, hogy törli mindazt, ami előtte van, akkor ez nagyjából ugyanaz, mintha azt válaszoltuk volna: “Nem, nem bízom benned.”

Ami akár célravezető is lehet, azonban, ha olyasvalakiről van szó, akivel meg szeretnénk őrizni korábbi kapcsolatunk valamilyen szintű pozitív minőségét (amely a fenti kérdés után, a választól függetlenül, már soha nem lesz a régi), akkor talán más utat is választhatunk. Ilyen út a füllentés, hogy “ezért vagy azért” nem írok alá, füllenteni azonban veszélyes, egyfelől a másik fél megoldást találhat a kifogásunkra, másrészt magában hordozza azt a veszélyt, hogy szokásunkká válik az összes kellemetlen szituációt így oldani meg, ami előbb-utóbb aláássa szavahihetőségünket.

Térjünk vissza az eredeti párbeszédre, és nézzük meg annak egy megoldási lehetőségét:

A: – Szeretnélek megkérni arra, hogy a személyi kölcsönömhöz írj alá készfizető kezességet!

B: – Nos… nem is tudom. Inkább nem.

A: – Nem bízol bennem?

B:- Mit értesz bizalmon?

A: – Azt, hogy nem hagylak pácban.

B: – Mit értesz azon, hogy nem hagysz pácban?

A: – Azt, hogy rendesen törleszteni fogom az adósságom, és visszafizetem az egészet.

B: – És ez kizárólag a Te elhatározásodon múlik? Mert a körülmények változhatnak, jöhet akármi: munkanélküliség, özönvíz, Isten ne adja, betegség… Ez tehát nem bizalom, hanem kockázatvállalás, mégpedig a saját és a családom rovására. Tehát a válaszom egyértelmű: nem vállalok kockázatot másokért, még Érted sem.

Mi történt a fenti párbeszédben? Nem más, mint a “bizalom” adott szituációbeli jelentésének tisztázása.

Részemről pedig egy kis kedvcsináló az NLP Meta-modelljének megismeréséhez.

 

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

Pozitívan fogalmazni

Published by:

Említettem, hogy az NLP-ben a “belső beszédnek” is igen nagy jelentősége van. Úgy vélem, akár belső, akár kifelé irányuló a kommunikációnk, érdemes odafigyelnünk a pozitív/negatív megfogalmazások használatára.

Az egyik lényeges kérdés a tiltás, tagadás gyakori használata.

“Nem vagyok beteg.”

“Nem rossz.”

“Ezúttal nem ronthatjuk el!”

“Ne késsél többet a munkából!”

“Ne légy olyan mint az apád!”

“Ne dohányozz!”

Bizonyos teóriák szerint a tiltás, tagadás ezen formáját ignorálja a tudattalanunk. Lényegében így fordítja:

“Beteg vagyok.”

“Rossz.”

“Ezúttal is elronthatjuk…”

“Késsél többet…”

“Légy olyan, mint az apád!”

“Dohányozz!”

Akár igazat adunk a feltevésnek, akár nem, mindenképpen elegánsabb, jobban hangzik, sőt egészen nyilvánvaló, hogy jobb hatással bír az eredeti üzenetek pozitív megfogalmazása:

“Egészséges vagyok. Jól vagyok.”

“Jó.”

“Most sikerülni fog!”

“Szeretném, ha pontosabban jönnél dolgozni!”

“Különb ember legyél az apádnál!”

“Dohányzás nélkül egészségesebb leszel!”

Hasonló a helyzet a probléma-orientált kommunikációval:

“Ezzel az a gond…”

helyett legyünk megoldás-orientáltak:

“Elemezzük a megoldási lehetőségeket…”

De általában véve, érdemes a negatív kicsengésű megfogalmazások helyett pozitív töltetűt használnunk:

“Hagy a régi dolgokat…” helyett “Koncentrálj a lehetőségekre…”

“Bosszant, hogy mindent elrontasz…” helyett “Egyre jobban várom, hogy elégedett lehessek a munkáddal…”

Vagy belső beszédünkben:

“Nem szeretnek itt engem…” helyett “Megnyerem a többieket is…”

“El kell kerülnöm a tagadó és negatív kicsengésű megfogalmazásokat…” helyett “Tudatosan figyelem “belső beszédemet” és külső megnyilatkozásaimat, hogy pozitívan fogalmazzak, és ezzel a saját és környezetem lelkiállapotát is jótékonyan befolyásoljam…” 🙂

 

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

Két fontos alapelv

Published by:

Az NLP előfeltevései közül kettőt ismertetek ebben a bejegyzésben, mégpedig mindkettő a kommunikációra vonatkozik.

1) Nem tudunk NEM kommunikálni.

Ez első pillantásra nem tűnik meglepőnek, hiszen ismerjük a nonverbális kommunikáció ezernyi megnyilvánulását, ezeket fölöslegesnek tűnik általánosságban áttekinteni. Azonban az NLP a hagyományos felfogáshoz képest meglepő módon a gondolkodást is kommunikációnak tekinti, és annak megnyilvánulásaiból fontos következtetéseket von le. Lehetséges, sőt valószínű, hogy éppen beszélünk valamiről, azonban eközben az önmagunkkal folytatott kommunikációról a tekintetünk, a hangszínünk, a testtartásunk, és mozdulataink árulkodnak.

2) A kommunikáció azt jelenti, amit eredményezett.

Ha azt gondoljuk, hogy bennünket “folyton félreértenek” – nos akkor ideje felismernünk, hogy a kommunikációnk ezt a bizonyos “félreértést” eredményezi, tehát ideje változtatnunk azon. Ó igen: azt gondoljuk, hogy tudunk kerékpározni, mivel nem borulunk fel a kétkerekűvel. Tudunk kommunikálni, mivel beszéljük azt a nyelvet, amelynek közegében élünk.

Nos, a kerékpározásunk jelenlegi állapotáról némi profi kiképzés, és tapasztalatszerzés birtokában talán módosul a véleményünk. A kommunikációnk fejlesztésével pedig elérhetjük, hogy azt értsék rajta, amit közölni szándékoztunk, azonban magasabb szinten művelve ennek elfogadtatásához, ill. az általunk kívánatosnak tartott reakció (cselekvés, vagy tartózkodás, stb.) kiváltásához is eszközt kapunk.

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

Konfliktuskezelés munkahelyi környezetben

Published by:

 

(Közszolgáltatást végző intézmény: könyvtár.)

 

A konfliktus kezelése jelenlévők közötti kommunikáció formájában zajlik. Ennek során alapvető a másik fél iránti tisztelet, és a másik minősítésének kerülése. Talán meglepő, de amikor ösztönösen azzal kezdjük a felháborodott ügyfél meghallgatását, hogy „Kérem, nyugodjon meg…” – akkor ezzel már minősítünk, hiszen az ügyfél ebből azt érezheti, hogy nem tartjuk tárgyilagosnak, zaklatottságát már akkor eltúlzottnak minősítjük, amikor még meg sem ismertük a panaszát. Ehelyett a pszichológia eszköztárában „rapport”-ként szereplő rokonszenvteremtés módszereit érdemes alkalmazni. Ha az NLP eszköztárából közelítem meg a szituációt, akkor az ellenszenves szituáció rokonszenvessé változtatását kell elérnem. (NLP: neuro-lingvisztikus programozás – Richard Bandler és John Grinder által az 1970-es években kidolgozott módszer a viselkedés gyors, könnyű és hatékony megváltoztatására.)

Igen fontos tényező a konfliktus kezelésében az egyértelmű és világos beszéd, az adott problémára való koncentrálás, a türelem. Nem szabad a másik szavába vágni, félbeszakítani, és türelemmel és tapintattal kell kezelnünk, ha a másik fél teszi ezt mivelünk. A sikeres konfliktuskezelés kulcsa az, hogy anélkül érezzük át a másik fél helyzetét és a teljes szituációt, hogy magával ragadna bennünket annak érzelmi töltete.

A vitás felek (esetünkben másik fél) általában értékeli azt, hogy meghallgatjuk, hogy teljes figyelmünkkel felé fordulunk, kíváncsiak vagyunk a mondanivalójára, megértjük, és ezt a megértést vissza is jelezzük számára. Amennyiben a rokonszenv kialakul, a kommunikációról lassan leválnak a felfokozott érzelmi elemek, és egyfajta beszélgetéssé válik a konfliktuskezelés, amelyben a felek elkezdik céljaikat és elvárásaikat megfogalmazni, reálisan áttekinteni… ez esetben a vita helyett az együttműködés fogja jellemezni a kapcsolatukat.

A megbeszélés során tisztázni kell a releváns információkat, valójában miről szól a konfliktus? Mi a tényleges oka, vagy mik a tényleges okai? Érdemes ezeket teljes mértékben feltérképeznünk, és ha ez megtörtént, akkor ellenőriznünk, hogy valóban erről, vagy ezekről szól-e a történet? Mindebben segítségünkre szolgál az NLP eszköztárának úgynevezett „Meta-modellje”.

Példa 1. Az olvasó panaszolja, hogy reggel 9-kor nyit a könyvtár, és nem engedik be korábban. Könyvtár: Tehát, ha jól értem, az a probléma, hogy ha 9 óra előtt érkezik, akkor az aulában kell várakoznia. Olvasó: igen. Könyvtár: Ez a várakozás ezek szerint megterhelő Önnek? Olvasó: Persze. Lesni, ahogy ott tologatja a felmosót előttem a takarító. Könyvtár: A takarító 9 előtt felmos az aulában? Olvasó: Igen, képelje, milyen érzés, hogy öt perc múlva a nedves kövön végigtrappolok és én koszolom össze.

Az 1. példában úgy tűnt, hogy az olvasót a várakozás zavarja, valójában tisztában van a szabályokkal, és igazából nem az a gond, hogy nem mehet be korábban, hanem a takarítással kapcsolatos kényelmetlen érzése okoz gondot. A Könyvtár közli, hogy ezt a rossz takarítási gyakorlatot módosítja, az olvasó pedig elégedetten távozik.

A megbeszélés során az elhangzott kijelentések tárgyilagos és előremutató átformálásával csökkenteni lehet a szituációs feszültséget, és el lehet vinni a kommunikációt a megoldás keresésének irányába.

Példa 2. Olvasószolgálati munkatárs: A feldolgozás csiga lassan juttatatja el hozzánk az új könyveket. Feldolgozó munkatárs: Ti vagytok a csiga lassúak, mivel képtelenek vagytok időre leadni az igényeket. Persze, hogy csúszik a beszerzés. Munkáltató: Látom, egyetértés van abban, hogy gyorsítanunk kell ezt a munkafolyamatot. Ki mit tudna tenni a maga területén ennek érdekében? (A felek rátérnek a munkaszervezési kérdések megbeszélésére.)

A vita rendezésében érdekelt munkáltató elengedi a füle mellett a kommunikáció sértő elemeit, kizárólag a számára releváns információra fókuszál, annak alapján definiálja a továbblépést megalapozó állapotot.

Az általánosan megfogalmazott problémát a pejoratív tartalma ellenére tárgyilagosan érdemes kezelni, és alaposan megvizsgálni.

Példa 3. Olvasó: XY könyvtáros kisasszony szemét módon viselkedik velem! Könyvtár: Sajnálattal hallom, hogy ilyen kép alakult ki Önben. Kérem, mondja el pontosan, hogy miként viselkedik XY? Olvasó (kicsit zavartan): hát szemét módon! Könyvtár: Értem. Mikor viselkedett így Önnel XY kolléganő? Olvasó: mindig! Könyvtár: Hány éve olvasója Ön a könyvtárunknak? Olvasó: 12 éve. Könyvtár: Tehát tizenkét éve fennáll ez a probléma? Olvasó: Valójában csak az utóbbi időben. Könyvtár: Mikor történt ez Önnel utoljára? Olvasó: Ma délelőtt. Könyvtár: El tudná mondani, hogy mit mondott Önnek a XY? Olvasó: Igen. Azt, hogy megint késtem, és bírságot kell fizetnem.

Példa 4. Olvasó: A pultos Jucikára szeretnék panaszt tenni. Könyvtár: Értem. Elmondaná nekem, hogy mi a konkrét panasza? Olvasó: Az egy ribanc! Könyvtár: Ó! Pontosítaná, hogy mi a gondja Jucika viselkedésével? Olvasó: Úgy viselkedik velem, mint egy ribanc. Könyvtár: Ahhoz, hogy segíteni tudjak, ennél részletesebben kell ismernem a problémáját. Tudna példát mondani? Olvasó: Hááát a hangja. És a ruhája. És ahogy mutogat. Könyvtár: Kérem, segítsen nekem, hogy jobban megértsem! Pontosan milyen Jucika hangja, ruhája és a gesztusai? Olvasó: Azt nem tudom leírni. Könyvtár: Valóban, az ilyesmit nem könnyű leírni. Tudna valaki mást említeni, aki hasonlóan viselkedik? Olvasó: Igen! A volt feleségem… (elvörösödik)

Példa 5. Olvasó: Kiborító ez a könyvtár, mindig dühös leszek, amikor ide jövök. Könyvtár: Mindig, kivétel nélkül, minden esetben dühös lett, amikor ide jött? Olvasó: Oké, hétfőnként nem. Könyvtár: Ezt örömmel hallom. Elmondaná, hogy miben más a hétfői nap? Olvasó: Akkor van elég parkolóhely az intézmény előtt…

Az általánosan megfogalmazott állítások pontosítása általában továbblépést jelent a probléma kezeléséhez.

Példa 6. Munkatárs: Velem mindig kitolnak! Munkáltató: Konkrétan ki szokott kitolni veled? Munkatárs: A Jenő. Munkáltató: Tudsz példát mondani arra, amikor a Jenő kitolt veled? Munkatárs: Tegnap is rendetlen volt az íróasztala…

Példa 7. Olvasó: A beiratkozási díj megfizethetetlen. Könyvtár: Miből gondolja ezt? Olvasó: Amikor először beiratkoztam ide, akkor még alig kellett valamit fizetni. Könyvtár: Meg tudná mondani, hogy mikor volt ez? Olvasó: 1982-ben…

Példa 8. Olvasó: Panaszom van a kávé-automatára. Könyvtár: Konkrétan mi a panasza? Olvasó: Kevés cukrot kapok a kávéhoz. Könyvtár: Ezek szerint keserű a kávé? Olvasó: Nem keserű, de én nagyon édesen szeretem…

A fenti néhány példával azt kívántam illusztrálni, hogy a problémakezelés igen fontos elemének tartom egyfelől a vita rendezésében részt vevő könyvtári alkalmazott teljes higgadtságát, azt hogy ne vegye át az érzelmi töltetet a panaszos féltől, másfelől a helyes kérdésfeltevésben rejtőző lehetőségek hatékony kihasználását. Ennek során célszerűnek látom kerülni az általános kérdéseket: miért, mi a baja velünk, mi a baja a szolgáltatással, stb. Ehelyett a probléma udvarias kicsomagolására kell törekedni, egyfelől az érzelmi köntösből, másfelől az általánosítások homályából. Az általánosságokhoz képest a konkrétumok üdítően kezelhetőbbnek tűnnek.

Legyünk bátrak elismerni, ha nincs igazunk, ha tévedtünk, vagy ha javítanunk kell a korábbi gyakorlatunkon. Egy percig sem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a panaszos fél sértő, esetenként felháborító vagy kiborító megnyilvánulásai mögött általában tárgyilagosan megfogalmazható és kibontható indokok húzódnak, amelyek valóságtartalmáról, cselekedetének helyességéről ő maga meg van győződve.

Minden esetet komolyan kell venni, ugyanakkor, ha különösebb mérlegelés nélkül is nyilvánvaló, hogy a panaszos fél fellépése indokolatlan, panasza nyilvánvalóan alaptalan vagy kezelhetetlen (mert mondjuk politikai, vallási, vagy más értékítéleten alapuló meggyőződés van mögötte, vagy a panaszos mentálisan problematikus), ez esetekben nem látom értelmét érdemi párbeszéd kialakításának, ehelyett a vélemény meghallgatására érdemes szorítkozni, abban történő érdemi állásfoglalás nélkül.

Jelen írás terjedelmi keretei között nem törekedtem a könyvtári panaszkezelés teljes problematikájának feltárására, inkább egy közvetítői szemléletű panaszkezelés lehetőségének felvillantásával szeretném a témakör gazdag elméleti és gyakorlati repertoárját színesíteni.

Dr. Horváth Sándor Domonkos

mediátor, NLP Master

(Az írás a Könyv, Könyvtár, Könyvtáros c. folyóiratban megjelent írás rövidített változata)

[easy-contactform id=228]

Mély, belső átalakulás

Published by:

A Connirae Andreas által kidolgozott módszer segítségével a bennünk rejlő bölcsességet és igazságot tárjuk fel. A gyakorlat elvégzése során legbelső erőforrásainkhoz jutunk el, ahhoz a mélyen rejtőző természetünkhöz, amely igazán vagyunk, s amelynek megismerése teljesen más megvilágításba helyezi mindennapi, akár nehézségnek, kevésbé érthetőnek, vagy hibásnak megélt érzéseinket, viselkedésünket.

A mély, belső átalakulás (core transformation) gyakorlata lehetőséget ad eddigi létünk túllépésére, a belső teljesség felfedezésére.

Amikor én magam – szakértői vezetés mellett – először éltem át ezt a gyakorlatot, egy új világ nyílt meg előttem. Felismertem saját működésmódom mozgatórugóit, és azt, hogy legbelső Énem, ha sokszor érhetetlen módon is, és pozitív szándékának látszólag ellentmondó formában, valójában jót akar nekem, sőt olyan célok irányába vezérel, amelyek túlmutatnak a hétköznapi célkitűzéseimen.

A mély belső átalakulás gyakorlata során olyan belső erőforráshoz jutottam, amely alapjaiban változtatta meg a jelen ügyes-bajos dolgaihoz való viszonyulásomat, a gyökerekig visszanyúlva új viszonyt alakított ki eddigi életem értelmezésében, és mintegy “előre küldött” erőforrásként rajzolt ki egy másik, a korábbinál tartalmasabb és teljesebb jövőt.

A mély belső átalakulás gyakorlatáról bővebb ismereteket nyerhetünk a módszer kidolgozójának Connirae Andreas és Tamara Andreas könyvéből, vagy az NLP Akadémia weblapján olvasható ismertetőből, és természetesen hozzám is fordulhat, hogy NLP Master-ként kalauza legyek e gyakorlat elvégzése közben.

[easy-contactform id=228]

A Bádogember (metafóra-mese)

Published by:

Volt egyszer egy város: Dominóvár. Az aranyláz idején. Fenn, a hideg, északi télben. És a városnak volt egy serifje, akit úgy hívtak, hogy Röfi. A városban a sürgés-forgásnál csak a hideg volt nagyobb, és még a harmonikaszó is megfagyott azokon az éjszakákon, amelyeken az élet melegét nyújtó fahasáb egy zacskó aranyrögöt ért, és épeszű atyafi ki nem tette volna a lábát a jeges utcára, ahol a fagy halálos csizmát húzott a lassan lépkedőkre, hogy aztán széttépjék a farkasok.

E város rendjéért Röfi serif már több mint két évtizede felelt, nem ismert más városokat ezen kívül, és mindenki úgy emlékezett rá, mint aki a város megjelenésével egyidős, és hogy a város rendje és biztonsága neki köszönhető, ő azonban tudta, hogy a kezdeti időktől eltérően már akkorára nőttek a hideg és szürke falak, annyi különös idegen jelent meg a településen, hogy számukat sem tudta, így aztán koránt sem muzsikált úgy mint a kezdeti időkben.

Azokon a baljós éjszakákon, amikor a szánhúzó kutyák sem üvöltöttek üdvözlést a közeli erdőből világító és éhes szemmel leselkedő testvéreiknek, hanem megsűrűsödött a nehéz csend, Röfi serif tudta, hogy meg kellene töltenie hatlövetűjét, és a város ezer gondjától roggyant vállaira terítenie medvebőr köpönyegét, kezébe vennie medveölő puskáját, és őrjáratra indulnia a város körül. Ezt a feladatot azonban az évtizedek rutinja alatt megunta, ismert minden éjszakai zugkimérést, pontosan tudta, kit talál holnap félig fagyottan és farkasfogak által felszántott bőrrel a nehéz szagú kocsmák olajos papírral fedett ablakai alatt. És azt is tudta, hány birkát ragadnak majd el a farkasok. De mindez már nem jelentett kihívást számára, nem tudta rászánni magát, hogy a mindennapi rutintól elnehezült lábát levegye az íróasztaláról, távol kerüljön kedves flaskájától, így maradt a kandalló tüze mellett, és csak hajnalban lőtt ki néhányat a hátsó ablakon, hogy a város lakói az ismerős dörrenések hallatán elégedett biztonságtudatban forduljanak ágyikójuk másik oldalára.

Velük ellentétben, Röfi serif nem aludt jól. Aggódott, hogy mi lesz, ha a város lakói egyszer rájönnek, hogy csak a levegőbe pufogtat hajnalonként, vagy ha elfoglalják a várost a farkasok. Csendben szenvedett a gondolattól, sőt kínlódásának mélypontján még a kezét is levette egy pillanatra a szék karfájáról. Nem lesz ennek jó vége – gondolta, változtatni kellene. És még mélyebbre húzta a homlokába a sombrerót, és rágta-rágta szakálla csücskét tovább.

Röfi serif, aki nem volt se hülye, sem rosszul informált, egy nap megneszelte, hogy egy titokzatos rendfenntartó járőrözik a város körül a hét minden napján, és pontosan ugyanakkor és ugyanott. Nem állítja meg se hó, se fagy, se félelem. Teszi a dolgát szakadatlanul, rendíthetetlen kötelességtudattal.

Röfi serif először igen nagy haragot érzett, amiért a titokzatos idegen belekontárkodik az ő munkakörébe, így aztán megolajozta hatlövetűjét, szarvasbőrrel megtisztogatta puskája csövét, három réteg jégeralsót és öt réteg zoknit húzott, és lesbe állt a város szélén, hogy körmére nézzen a jogkörét bitorló idegennek.

És látta, hogy jön egy árnyék, jön, rendületlenül havon és jégen át, és ahogy körbe jár a város szélén, egy furkósbottal fejbe kólintja a betörni készülő farkasokat. Amint végzett egy-egy bestiával, azt gondosan feljegyzi egy noteszbe, és az elejtett vadállatokat szabályos gúlába hordja.

Röfi serif úgy érezte, hogy az ismeretlen meglopja őt és a várost, hiszen farkasok nélkül nincs félelem, és anélkül talán serifre se lenne szükség. Nem beszélve arról, hogy a környék hangulatához tartozó farkasüvöltések számát is csökkenti ez a tevékenység, és még az is lehet, hogy az állatvédelmi törvény rendelkezéseit is megsérti a furkósbot használata.

Röfi serif tehát gondolt egyet, és távcsöves puskájával célba vette az idegent. Azonban mielőtt tüzelt volna, a fagy ujjainak cirógatása halálosan mély álomba ringatta, mintha egy spirálon ereszkedett volna lefelé, egyre lejjebb és lejjebb és lejjebb.

Amikor kinyitotta a szemét, egy modern és rendezett barakkban találta magát, farkasprém takarók melegében. A célszerűen és egyszerűen berendezett barakkban minden a helyén volt, és a konyhaasztaltól rezzenéstelen arccal figyelte őt egy idegen. A serif egy pillanat alatt beleizzadt három réteg jégeralsójába, de bátorságot tettetve belepillantott az idegen kávéscsészéjébe, mire az megszólalt: S10W40 motorolaj. Én ezt fogyasztom. Mert én egy android vagyok.

Röfi serif megkérdezte az androidot, hogy miért őrzi az embereket. Az android elmondta, hogy azért, mivel ez szerepel a programjában. Rőfi serif ugyan a választ nem értette teljesen, de tudta, hogy a robotok igazat mondanak, így elfogadta a másik feleletét.

Ezt követően Röfi serif megkérdezte, hogy honnét tudja az android, hogy mikor és merre és hová kell mennie ahhoz, hogy az emberek biztonságba kerüljenek? Miért nem valami mást csinál ebben a kutya időben?

– Én egy bádogember vagyok. A programom határozza meg a cselekedeteimet. Egyszerűen látom legbelül, hogy mi a feladatom, és a szoftverem megsúgja nekem, hogy rajta, ezt halogatás nélkül meg kell csinálnod. – válaszolta az android, és nagyot kortyolt az S10W40 motorolajból.

Röfi serifet szíven ütötte a válasz egyszerűsége és tisztasága, és ezentúl teljesítette kötelességét, és az androiddal együtt járta hajnali járőr-útjait, lépteik alatt ropogott a szűz hó, és az android furkósbotjának csapásai aláfestő zenét szolgáltak a hatlövetű dörrenéseihez, amire egyre és egyre és egyre kevésbé volt szükség, mivel a farkasok mélyebbre és mélyebbre, sőt még annál is mélyebbre húzódtak vissza a rengetegbe, és végül eljött az a nap, amikor a városból eltűnt a félelem.

És ekkor Röfi serif leült a csapszékbe az új barátjával, magának egy üveg whisky-t, a társának egy flakon Castrol GTX motorolajat rendelve. És amint csendben iszogattak, Röfi serif arra gondolt, hogy lehet ugyan bádogból az android, a szíve mégis arany, és most már testvérek őt a tettben, és bizony a működtető programban is, hiszen egyikőjük számára sem kérdés immár, hogy alapvető küldetésük itt a Földön: az emberek nyugodalmas álmát megvédeni.

dr. Horváth Sándor Domonkos

(kötelességtudat)

 

A kiválóság művészete

Published by:

Az NLP-t legtalálóbban a kiválóság művészetének nevezik. A neuro-lingvisztikus programozást Richard Bandler és John Grinder a múlt század hetvenes éveiben alkotta meg, olyan emberek tanulmányozásával, akik a maguk területén a legnagyszerűbb teljesítményt nyújtották, mint például Virginia Satir családterapeuta, vagy Milton Erickson hipnoterapeuta a kommunikáció területén.

Azt vizsgálták, hogy a kiváló teljesítményt nyújtó személyek miként érik el eredményeiket. A megfigyelt módszerek másoknak is megtaníthatók, és ezekkel Ők is kiváló eredményeket érhetnek el. (Modellezés.)

A modellezés során az NLP azt tanulmányozza, hogy miképpen strukturáljuk saját szubjektív tapasztalatainkat, hogyan gondolkodunk értékeinkről és meggyőződéseinkről, hogyan hozzuk létre érzelmi állapotainkat, építjük fel saját belső világunkat tapasztalatainkból, és milyen módon adunk annak jelentést. (Joseph O’Connor)

Az NLP eszközei nagy sikerrel alkalmazhatók az élet minden területén, legyen az üzleti élet, kereskedelem, sport, avagy nevelés.

John Grinder szerint “Az NLP megmutatja, hogyan jutunk vissza oda, amit elvesztettünk – a kegyelem állapotába.”

Az NLP rendkívül gyakorlat-centrikus, és gyors eredmények érhetők el a segítségével. Módszertani gazdagsága lenyűgöző, fejlődése folyamatos.

Az NLP alkalmazhatóságáról bővebben az NLP Akadémia honlapján olvashatunk remek áttekintést, ugyanitt a képzésekről és az általuk kiadott könyvekről is tájékozódhatunk.