Tag Archives: Miért?

Amivel nem kérdezünk

Published by:

A korábban néhány példával felvillantott Meta-modellben nem tesszük fel a “Miért?” kérdést.

Ennek az az oka, hogy a “Miért?”-re általában hosszadalmas válaszokat kapunk, mentegetőzést, önigazolást, és ezek jóformán semmit nem változtatnak a helyzeten. A Meta-modell a jelentéseket tisztázza, ezzel kapukat nyithat meg, új területeket tárhat fel a szellemi térképen.

Azonban ettől függetlenül is bárki beláthatja, hogy a “Miért?” kérdésnek, pláne a megfelelő hangsúly esetén, erőteljes számonkérő íze lehet, de a szövegkörnyezettől függően bírálatnak, vagy noszogatásnak is felfogható.

Nézzünk példákat:

“Miért nem hagyod ott azt a szörnyű állást?”

Lehetséges alternatívák:

“Mi tart vissza a munkahely-változtatástól?”

“Mi történne, ha keresnél egy másik állást?”

Amíg az első kérdésfeltevést akár úgy is megélheti a kérdezett, hogy “piszkálják”, és egy rövid, durva elutasító választ ad, ugyanúgy előfordulhat, hogy hosszadalmas mese következik a nemszeretem munkahely történetéről, munkatársairól, szokásairól, a kérdezett félelmeiről és reményeiről. Olyasmi, amit Ő már ezerszer végiggondolt.

A második kérdésre azonban egyértelműbb válasz adható.

Lássuk:

1)

A: – Mi tart vissza a munkahely-változtatástól?

B: – Várom az igazi, nagy lehetőséget.

A: – Elmesélnéd, hogy miként néz ki egy igazi, nagy lehetőség?

Lám-lám. A jelen kínjai helyett a jövő alternatívái felé fordultunk. Innét már kibontható egy reális jövőkép, ami lehet, hogy éppen a beszélgetés közben körvonalazódik, a tényleges változás első lépcsőjeként.

2)

A: – Mi történne, ha keresnél egy másik állást?

B: – Akkor talán elmúlna a gyomorfekélyem.

A: – Az csodálatos lenne. Mi tart vissza ettől a lépéstől?

B: – A fenébe is: semmi. Megyek, megnézem az álláshirdetéseket.

Ebben a kissé idealizált kimenetű társalgásban az 1)-es megoldást bolondítottuk meg egy kicsit, és az eredmény megint csak mozgásba hozta az eseményeket. Az 1)-es verziónál akár azt is megkérdezhetjük, hogy miként érzi majd magát, amikor elnyeri azt a másik, áhított állást? Milyen lesz a nézése és a járása… 😉 a légzése és tartása, stb. – A viccelődés ellenére, ezek az élményszinten dolgozó módszerek komoly lehetőséget rejtenek az előrelépéshez, azonban már túlmutatnak a kommunikáció kérdéskörén.

 

Meggyőződésem, hogy a “Miért?” kérdést a Meta-modell alkalmazásán kívül is hasznos óvatosan alkalmazni.

Egy munkahelyi példa:

A)

Főnök: – Miért késtél el már MEGINT?

Munkatárs: – Elnézést, a gyerek leöntötte kakaóval a ruháját, azt ki kellett cserélni, de nem volt vasalt, úgyhogy ezt is meg kellett oldani, és aztán vasúti sorompót kaptam, és azután egy kukásautó elállta az utat, és…

B)

Főnök: – Látom, ezúttal sem értél be pontosan.

Munkatárs: – Elnézést, többször nem fordul elő.

Nos, melyik a kellemesebb mindkét félnek? 🙂 Melyik segít megőrizni a személyes méltóságot, és ami ezzel jár: a lojalitást és a munkakedvet?

 

Másik:

A)

Férfi: – A feleségem elhidegült tőlem…

Tanácsadó: – Mit gondol miért hidegült el Öntől a felesége?

Férfi: – Azért mert…. (10 perc beszéd a problémákról).

 

B)

Férfi: – A feleségem elhidegült tőlem…

Tanácsadó: – Megkérdezhetem, hogy pontosan mit ért azon, hogy elhidegült Öntől a felesége?

Férfi: – Mostanában nem vár meg a vacsorával.

Kis turpisság, hogy itt most ismét a Meta-modell alkalmazása történt, és bár nyilvánvaló, hogy a házasságot nem egy mikrosütő beszerzése fogja megmenteni, remélhetőleg azonban ezen példák segítenek megérteni, hogy az NLP mesterei miért nem szeretik minden esetben a miérteket? 🙂

 

Szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos Meta-tréningemet!

Call Now Button