Robin Prior és Joseph O’ Connor felfogása szerint három alapvető “hang” határozza meg cselekedeteinket:
- a genetikai (ösztönös)
- a kondicionált (tanult)
- az intellektuális (mérlegelő)
Ezek mintegy “kórusban énekelnek”, és sok-sok tényező mellett önismeretünk határozza meg, hogy melyik lesz adott esetben a “domináns hang” döntéseink meghozatalakor.
Viszonylag jól elképzelhető, hogy valamire vágyom, mondjuk egy nagy torta behabzsolására. Az már kérdéses lehet, hogy ez a falánkság az ösztönvilágomból ered, vagy kora (és nagyrészt elfelejtett) gyermekkoromban azt tanultam, hogy a táplálék, vagy konkrétabban az édesség = szeretettel. Az már egyértelműen kondicionált, hogy a falánkság nem éppen erény, inkább mértékkel kellene a tortának nekilátnom, netán másokat is megkínálni belőle. Az intellektuális hang pedig alighanem azt mondja, hogy “Öreg, nézzél már bele a tükörbe, kell neked plusz másfél kiló túlsúly? Egészséges ez? Nem bizony. Maradj egy szeletnél…”
Érdekes eljátszani a gondolattal, hogy ezek a “szirénhangok” akkor válhatnak problémaforrássá, ha valamelyikük tartósan egyeduralomra tesz szert, átveszi az irányítást, elnyomva a többit.
Azonban nem a fenti teóriát szeretném boncolgatni, hanem a “kondicionált hang” kapcsán a Meta-modell egy újabb szerkezetét bemutatni. Vannak ugyanis olyan viselkedési szabályok, amelyekről úgy tudjuk (hisszük), hogy nem szabad (nem lehet) megszegni őket. Két típusát ismerjük: a szükségességet és a lehetőséget kifejező modális operátorokat.
A fenti bevezetőt abban az előfeltevésben írtam, hogy a kondicionálás (azaz felnőtté válásunk) során számos olyan előfeltevés “égett belénk”, hogy ezt vagy azt nem lehet, képtelen vagyok rá, lehetetlen megtennem. (A lehetőség modális operátorai.)
A: – Tudom, hogy nem kellene kölcsönadnom a fűnyírómat a szomszédnak, de nem viselkedhetek udvariatlanul vele.
B: – Mi történne, ha visszautasítanád?
A: – Nem kérné ismét el.
Tehát ilyenkor azt firtatjuk, hogy Mi történne, ha mégis… És esetleg kiderül, hogy nem túl sok. 🙂
A szükségesség modális operátorai esetében feltételezünk egy kimondatlan szabályt, amelyet követnünk kell. Kéne, nem szabad, kötelező, tilos…
A: – Sietnem kell, hogy a főnököm előtt beérjek a munkahelyemre.
B: – Mi történne, ha nem tennéd meg?
A: – Akkor ő érne be korábban.
—
A: – Gondolnom sem szabad arra a lehetőségre…
B: – Mi történne, ha mégis megtennéd?
A: – Ez érdekes kérdés, lehet, hogy kipróbálom.
A Meta-modell alapműve Richard Bandler – John Grinder: The Structure of Magic I-II.
Természetesen a “kérdezés művészetéről” a magyar nyelvű NLP-irodalomban is lehet olvasni, az általam bemutatott példáknál jóval bővebben és strukturáltabban.
A tanulság: egy jó kérdés felér ezer válasszal 🙂
Végezetül szíves figyelmükbe ajánlom július 10-ei, egész napos tréningemet!