Tag Archives: rokonszenvteremtés

ÖsszeHangolódás

Published by:

Ismertjük azt a kifejezést az ellenszenvre, hogy “képtelen vagyok egy levegőt szívni vele”. Vagy azt, hogy “kiütést kapok tőle”.

Gondoltunk-e arra, hogy azokkal kapcsolatban, akik rokonszenvesek számunkra, ennek pontosan az ellenkezője az igaz?

Bizony. Amennyiben képes vagyok “egy levegőt szívni valakivel”, akkor képes vagyok arra is, hogy összhangba kerüljek vele.

Amennyiben nem kapok “kiütést tőle”, akkor a bőröm éppen olyan sima marad, mint a másiké.

Az összhang tehát közös rezonanciaként is leírható, hiszen azzal szívok egy levegőt, akivel egyszerre lélegzem, akinek gondolatmenetéhez kapcsolódni tudok, akinek a beszédritmusa megfelelő számomra ahhoz, hogy jól kommunikáljak vele. Szavaink és testünk egyaránt összhangban vannak.

Egyes kutatások szerint a szavaink a kommunikációnknak mintegy 7%-át teszik ki, ehhez képest messze meghatározóbb a testbeszédünk és a hangszínünk.

A sikeres kommunikátorok ráhangolódnak a másik testbeszédére és hangszínére, és átveszik azt. Mégpedig olyan zseniálisan, hogy mindez nem tűnik mesterkélt utánzásnak, különösen, ha a tapintat és a tisztelet által átitatva teszik ezt.

Nem szolgai tükrözésről van szó. A szemkontaktus megteremtése az első lépés az összhangra. A kar mozgásait kis kézmozdulatokkal, a test mozgásait pedig fejünk mozgásával is követhetjük. Ezt a technikát kereszttükrözésnek nevezik. Követhetjük a testsúly áthelyezését, a másik testtartását.

A hang illesztése a másik fontos összhangteremtő lehetőség. Illeszkedhetünk a másik hangszínéhez, beszédritmusához, sebességéhez, hangerejéhez. Telefonbeszélgetések során ez a fő összhangteremtési lehetőségünk.

Az igazi mesterek a másik fél lélegzésének ritmusát is képesek megfigyelni, átvenni, és fenntartani, tehát lényegében egyes fontos fiziológiai folyamataikat is szinkronba hozni.

Az összhangteremtéssel hidat építhetünk a másik félhez, ez a híd azonban csak akkor járható, ha nem szakad be az egónk súlya alatt. Azaz képesek vagyunk tudatosan megszorítani magunkat annak érdekében, hogy ne főszereplők legyünk a párbeszédben, hanem egyenrangú partnerek. És alighanem ez a legnagyobb kihívás a történetben…

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

Az emberi tényező

Published by:

Aligha kell bizonygatnom, hogy a sikeres kommunikáció legnagyobb “ellenfele” a közöny.

Az ellenséges viszonyuláshoz képest viszont még a közöny is kellemesnek tűnhet.

Az alap, tehát amire építkezünk: a rokonszenv megteremtése.

Az elkövetkező néhány hírlevélben ennek kérdéseit tekintem át, ismert és régi megközelítésektől az NLP eszköztáráig bezárólag.

Érdemes megfigyelni, hogy bár minden esetben a saját viselkedésem tudatos megválasztásáról van szó, alapvető, hogy ez bizonyos önfegyelmet igényel.

Ha igazán spontán módon kommunikálunk, mondjuk mindenáron saját igazságomat akarom erőltetni, esetleg közlési kényszerem van, és arról lotyogok, ami az eszembe jut, rá se hederítve a másik reakcióira, amennyiben mindenáron “győztes” akarok lenni az adott szituációban, ha igazából nem is érdekel a másik véleménye, és hasonlók… nos ezekben az esetekben időpazarlás rokonszenvteremtésről ábrándozni, és ilyen jellegű elméleti és gyakorlati tanácsok tanulmányozásának szentelnünk a figyelmünket.

Gyönyörködjünk saját hangunkban tovább, amíg nem találkozunk valakivel, aki befolyása alá von bennünket, átvesszük elképzeléseit, úgy cselekszünk, ahogyan ő akarja, azt gondolván, hogy zsebében a bölcsek köve… majd így-vagy úgy, ekként vagy akként megfizetjük ennek az árát, és ha szerencsénk volt, akkor ezt befektetésnek, nem pedig veszteségnek könyvelhetjük a későbbiekben.

Mert a másik fél tudta, hogy mit akar tőlünk, mi pedig nem tudtuk, hogy ő mit akar tőlünk, és arra sem jöttünk rá, hogy miért, és hogyan alakult ki közöttünk az a kapcsolat, amelynek során végül is az ő szándékai szerint cselekedtünk. Azaz: egy játszma részesei lettünk, anélkül, hogy ismertük volna a játékszabályokat, vagy egyáltalán tudatosult volna bennünk, hogy játékban vagyunk.

Azonban olyannal is találkozni, hogy valaki pontosan tudja, hogy a másik fél “hálójában van” – igyekszik kitörni belőle, de ez csak ideig-óráig sikerül, ahogy barátainak esetleg meséli: “Tudom, hogy milyen, de amikor találkozunk, mindig levesz a lábamról…”

Mi történik ilyenkor általában?

Az egyik fél képes arra, hogy az általa szándékozott hatást kiváltsa a másik fél viselkedésében.

Ha ismerünk ilyen egyént, vagy olyan szituációt, amelynek mindig bedőlünk, akkor érdemes feltenni a  kérdést: Egyedül én vagyok ezzel így, avagy ismerek másokat is, akik hasonló cipőben járnak?

Ha egyedül én vagyok ezzel így, akkor saját magamat kell kicsit hátrébb lépve megvizsgálnom, ha azonban más is tapasztalja a befolyásoló hatást, vagy azt látjuk, hogy másra is hasonlóan hat az adott kommunikátor, akkor a befolyásoló fél tevékenységét kell górcső alá vennünk, és ha papírt és ceruzát ragadva ezek jellemzőit kigyűjtjük, akár meg is fejthetjük a másik “hatásosságának” titkait. Ami vagy tanult, vagy ösztönös. Ha tanult, akkor vagy spontán tanult, vagy szervezetten. Általában az előbbire a személyes jellegű kapcsolatok, az utóbbira a kereskedelmi jellegű kapcsolatok a jellemzőek.

(Megjegyzem: az NLP kommunikációs modelljei a világ legkiválóbb kommunikátorainak magatartását vizsgálták meg, és vették alapul.)

Bármilyen szituációról van szó, akár bennünket befolyásolnak, akár mi nyerünk meg másokat elképzeléseinknek, ez csaknem minden esetben rokonszenven alapul. És ez fordítva is igaz. “Olyan kedves volt az eladó.” “Mindjárt láttam, hogy utál engem a vizsgáztató.”

A kérdés, amit a következőkben boncolgatni fogunk, az az, hogy bármilyen kedvesnek is találjuk az eladót, mégis azt vegyük meg, amire szükségünk van, ne pedig azt, amit Ő akar eladni nekünk. Bármennyire is utálatos a vizsgáztató, elérhetjük-e, hogy a vizsgaeredménnyel kapcsolatos döntésének megszületése előtt rendelkezésünkre álló igen rövid időben ezt az ellenszenvet feloldjuk, ellenkezőjére fordítsuk?

Még egy fontos dolog: aki már részt vett komolyabb kommunikációs tréningen, tudja, hogy csaknem mindig van olyan részvevő, aki felteszi a kérdést: ….most akkor manipulációt tanulunk? Etikus ez??

A válasz: a tudással kapcsolatban a kérdésfeltevés irreleváns. A tudás használata viszont ugyanazon etikai mérce alá esik, mint minden más ismeret hasznáalta. Ha gépkocsivezetői engedélyt szerzünk, akkor lehetünk bankrablók sofőrjei is, de vezethetünk mentőautót, vagy egyszerűen munkába is járhatunk, netán kirándulhatunk az engedély által igazolt ismeret segítségével.

 

Gyakorlati feladat a Tisztelt Olvasónak: a fenti szöveget ismét átfutva, talál benne két kiemelést. Nézze meg néhány korábbi saját írását, és vizsgálja meg, hogy élt-e a kiemelés eszközével a saját írásában.

Kiemelés lehet más betütípus, vastagítás, döntés, csupa nagybetű, stb. Godolkodjon el azon, hogy ezeket a kiemeléseket miért végezte el? Azért, mert ezek voltak azok a kulcsmondatok, vagy kulcsszavak, amelyeket a mondanivalójában ki akart hangsúlyozni? Ha így van, akkor gratulálok!

Vagy azokat a kulcsmondatokat, kulcsszavakat emelte ki, emelyek az olvasó ismeretében (vagy a vele kapcsolatos feltételezései szerint) a másik fél érdeklődésének megragadására különösen alkalmasak? Ez esetben háromszoros gratuláció! 🙂

 

Szíves figyelmébe ajánlom hírlevelünket és kommunikációs tréningünket!

Call Now Button