Szeretettel üdvözlöm!

Dr. Horváth Sándor Domonkos

közösségi és családi mediátor

Néhány gondolat a konfliktusról és a kötődésről

Bár fájdalmas tapasztalatokat szerzünk…

mégsem hiszem, hogy sok olyan ember létezne a földön, aki reggelente ezzel a gondolattal ébred: „Ma kiborítok valakit, fájdalmat okozok neki, tönkreteszem a hangulatát, megnehezítem az életét.”
Aztán elindul a napja, és nem érti, miért van mindig „…ez…„. Miért vele történnek ilyen dolgok…

És ott a másik…

Reagálnak egymásra. Vagy éppen az a probléma, hogy nem reagálnak egymásra. Esetleg nem úgy, ahogy illőnek érezné, nem úgy, ahogy „rendben lennének a dolgok.” Próbál valamit kezdeni ezzel a helyzettel, amire a párja (munkatársa, üzletfele, gyermeke, anyósa, apósa, felettese) „rosszul reagál„. Erőfeszítést tesz a kapcsolat rendezése érdekében, de ez csak ront a helyzeten.
A másik reakciója megbántja, és ő sem úgy szól vissza, ahogyan azt utólag helyesnek látná. Amikor később tisztázni akarja a helyzetet, a partnere megint „furcsán” reagál. Sok esetben úgy tűnik, hogy a legjobb akarttal is csak „ront a helyzeten.” Már megszólalni is fél. Mintha zárt, konok, rideg ajtón dörömbölne, mindhiába. Vagy éppen ellenkezőleg: folyamatos nyomás alatt érzi magát a másik fél részéről, úgy érzi, olyan dolgaiban próbálják befolyásolni, amelyekben mindig önállóan, és jól döntött.
Egyre inkább úgy tűnik, hogy őbenne vagy a másikban van a hiba és egyre növekszik a meggyőződése, esetleg félelme, hogy ez nem mehet így tovább, szakítani, válni, felmondani, pereskedni kell.

Vége a kapcsolatnak…

kemény idők jönnek. Lehet, hogy soha nem találkoznak többé, de a tüske bent marad. Lehet, hogy családi kötelék, esetleg közös gyermek összeköti őket, napi, heti, havi szintű egyeztetési szükségletek, amelyeket tovább terhelhet a rendezetlen személyes kapcsolat.
Az egész olyan, mintha egy örvényben lennének, minden tisztázási kísérlet további vitákat generál, sebeket szaggat, egyre mélyebbre és mélyebbre viszi a valamikor olyan csodálatosan indult emberi kapcsolatot.