Vannak szövegek, amelyek önmagukban, bármiféle kommentár, bármiféle módszertani útmutató nélkül is „gyógyítanak”. Egyszerűen el kell olvasni. Lassan és figyelmesen. Elfogadva, hogy önmagunkról szól. Ilyen Virginia Satir önértékelési nyilatkozata:

„Én én vagyok.

Nincs a világon, aki ugyanilyen lenne. Vannak, akikkel hasonlítunk egymásra, de senki sem pont olyan, mint én. Ezért minden, amit teszek, igazából jellemző rám, mert az én döntésem eredménye.

Minden, ami velem kapcsolatos, az enyém: a testem, mindazzal együtt, amit teszek, az értelmem, gondolataimmal, ötleteimmel együtt, a szemem azokkal a képekkel együtt, amelyeket megpillantok, minden érzésem, legyen az harag, öröm, frusztráció, szeretet, csalódás, izgatottság, a szám és minden szó, amelyet kimondok, kedves vagy durva, helyes vagy helytelen, a hangom, akár hangos, akár halk, és minden cselekedetem.

Fantáziáim, álmaim, reményeim, félelmeim az enyémek.

Győzelmeim és sikereim, kudarcaim és hibáim az enyémek.

Mivel minden az enyém, ami velem kapcsolatos, saját magam legbensőségesebb barátja lehetek. Mindenestül szerethetem magam, s így minden részemmel saját magam legtisztább érdekeit szolgálhatom.

Tudom, hogy vannak vonásaim, amelyek megzavarnak, és vannak olyanok is, amelyeket nem ismerek. De amíg barátságos, szerető kapcsolatban vagyok magammal, bátran és bizakodva keresem az utat, hogy többet tudjak magamról.

Bármilyennek látszom, bármit mondok vagy teszek, bármit gondolok vagy érzek, az mind én vagyok. Hitelesen jelzik, hogy milyen vagyok az adott pillanatban. Később, amikor végiggondolom, hogy milyen voltam, mit mondtam és mit tettem, hogyan gondolkodtam és éreztem, néhány dologról kiderülhet, hogy nem volt helyénvaló. Ezeket el tudom hagyni, meg tudom tartani a megfelelő dolgokat, s az elhagyottak helyébe újat tudok találni.

Látok, hallok, érzek, gondolkodom, beszélek és cselekszem. Megvannak tehát az eszközeim, hogy életben maradjak, közel legyek másokhoz, alkossak, értelmet és rendet vigyek a világba.

Gazdája vagyok önmagamnak, ezért tervezni és építeni is tudom magamat.

Én én vagyok, s ez így van jól.”

(dr. Horváth Sándor Domonkos

közösségi és családi mediátor blogjából)