Szerző: hsdhsi | márc 11, 2024 | időskor
Nemrégiben zenés műsor követte egy előadásomat. A művésznő remekül ragadta magával a szépkorú közönség figyelmét, a kortól, gondoktól, élettől barázdált arcok kisimultak, önfeledten énekelték az örökzöld dallamokat. Néztem a megszépült arcokat, hallgattam, ahogy az...
Szerző: hsdhsi | febr 28, 2024 | változás
Az egyszeri viccben a melós naponta kivisz egy talicska forgácsot a gyárból. A portás pedig minden egyes alkalommal alaposan átkutatja a forgácsot, mert azt gyanítja, hogy a melós rosszban sántikál. Aztán egy nap így szól: – Figyeljen ide, itt, ebben a gyárban...
Szerző: hsdhsi | febr 18, 2024 | általánosítás, tolerancia, veszekedés, vita
Fény, sötét Egy barátom azért szereti az éjszakai vezetést, mert először a fény jön, és csak utána a vas. Ha valami felháborít bennünket, általában a „vas” érkezik elsőként. Azaz az érzelmeink ragadnak el bennünket, és csak később „vetik be magukat” a gondolataink....
Szerző: hsdhsi | febr 8, 2024 | manipuláció, önértékelés, önérzet
Elveszítettem a parkolójegyem. Talán kirántottam a zsebemből, talán mellé tettem, lényegtelen. Miután hiába keresgéltem, vettem egy mély lélegzetet és úgy döntöttem, akkor ennyi, kifizetem a bírságot, levonom a tanulságot. Mindezt sztoikus nyugalommal tettem, amit...
Szerző: hsdhsi | febr 4, 2024 | önértékelés
Vannak szövegek, amelyek önmagukban, bármiféle kommentár, bármiféle módszertani útmutató nélkül is „gyógyítanak”. Egyszerűen el kell olvasni. Lassan és figyelmesen. Elfogadva, hogy önmagunkról szól. Ilyen Virginia Satir önértékelési nyilatkozata: „Én én...
Szerző: hsdhsi | febr 3, 2024 | kötődés, ölelés, szerelem
A képlet egyszerű: a fiú hazaérkezett, a vasútállomáson várja a lány. A találkozás helyszíne: az állomás előtti parkoló. A fiú öleli a lányt, a lány öleli a fiút. A fiú mögött, a földön fekete színű hátizsák hever. Látszik, hogy nem letették, elhelyezték, hanem...
Legutóbbi hozzászólások